Egy darabka cipőmennyország fogad a budai multibrand üzletben, ahol Tóth Eszter cipőcsodái láthatók. Fekete, tűzpiros és fenyőzöld bakancsok, babakék pomponos papucsok, gyönyörű natúr, minimál espadrilles cipellők –mind különböző stílusú és mégis kilométerekről látszik rajtuk: semmi más nem lehet, csakis TE Shoes.

Alig vártam, hogy kifaggathassam, aki ezeket a gyönyörűségeket készítette, így -nagy nehezen elszakadva a cipőktől- elmerültem Eszti meseszerű történetében…

-Mesélj egy kicsit a tanulmányaidról! Mit kell tanulni ahhoz, hogy ma Magyarországon cipőtervező lehessen valaki?

-Balatoni lány vagyok, Keszthelyen jártam gimnáziumba, majd -nem teljesen szakmába vágóan-, a Corvinus Egyetemre jártam nemzetközi gazdálkodás szakra. Alapvetően abszolút reál beállítottságú vagyok, a reál tárgyak mindig nagyon jól mentek. Azt gondoltam, hogy a Corvinus majd biztosan jó lesz nekem, de sajnos már az első évben rájöttem, hogy nem ez az én utam. Az egyetem alatt kimentem három hónapra Amerikába, dolgozni, nyelvet tanulni és kitalálni az élethivatásomat:)

Bár kint nem történt velem semmi különös, ami ebbe az irányba indított volna, mégis úgy jöttem haza, hogy már tudtam, hogy cipőket akarok készíteni. Még az egyetem alatt gyakornokoskodni kezdtem az Anna Amélie tervezőjénél. Annával azonnal megtaláltuk a közös hangot és nagyon összebarátkoztunk. A mai napig ő az egyik legjobb barátnőm. Ő tanított meg mindenre, amit a bőrről, erről a csodás textúráról tudni érdemes.

Anna műhelyében készítettem el  az első, 10 darabból álló papucskollekciómat.

-Honnan tudtad, hogy mit kell csinálni, egyáltalán hogyan kell hozzákezdeni egy cipő elkészítéséhez?

-Természetesen fogalmam sem volt semmiről… Gondoltam, először megcsinálom a papucs pántjait. Elmentem cipészekhez, hogy tegyenek rá talpat, de senki nem akarta vállalni. Rengeteg utánajárás után valaki végül megcsinálta, de olyan szörnyű minőségben, hogy többször is újra kellett talpaltatni. Már kezdtem feladni a reményt, amikor végre bemutattak egy valóban jó és profi cipésznek, aki végül korrektül elkészítette. Így már olyan minőségű lett a kollekció, hogy el tudtam adni az összes papucsot és a mai napig megelégedéssel hordják az első vásárlóim.

Az első minikollekció sikere után elindítottam az Instagram oldalamat és rendelésre kezdtem készíteni  papucsokat, cipőket.

-Hogyan készülnek a cipőid? Gyártatod, vagy kézzel készíted őket?

-Nagyon sokáig próbálkoztam azzal, hogy egy cipész mellett tanulhassak, „inaskodhassak”. Rengeteg cipészt felkerestem, de senki nem vállalt, mivel nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok a cipész mesterséghez szükséges fizikai erőkifejtésre és kitartásra.

Szerencsére találtam egy gyártót, akivel évek óta tökéletes az együttműködésünk. Jelenleg kis szériában készülnek a cipők. Én szerzek be mindent. Külföldről rendelem a talpakat, a szükséges anyagokat és kiegészítőket pedig Milánóban, a Lineapelle cipőkellék-kiállításon veszem meg. Ez után megtervezem papíron a modelleket. A tervezést követően pedig elkészítem a szabásmintákat a cipők felső részéhez, majd konzultálok a gyártóval a megvalósítás lehetőségeiről, hogy egy-egy cipő maximálisan kényelmes, hordható és tartós is legyen, a szép design mellett.

-A modelljeid abszolút a streetstyle ízlést tükrözik, mégis magas minőségűek és gyönyörűen kidolgozottak. Ráadásul az áraik is a fast fashiont közelítik. Van egyáltalán Magyarországon konkurenciád?

-Nem nagyon ismerek más magyar cipőtervezőt, aki hasonló stílusban dolgozna. Sajnos Magyarországon még csak most indult el az első cipőtervező képzés, ezért sem mentem el egy iskolába megtanulni ezt, mert egyszerűen nem volt hol. Már holnap elmennék egy suszter mellé inaskodni, cipőt talpalni stb., én lennék a legboldogabb, ha a szükséges gyakorlatot is megtanulhatnám valahol.  Lehet, hogy külföldön nagyobb a választék képzésekből, de én nem szeretném és nem is tudnám Magyarországot itt hagyni! Engem minden ide köt, a családom, a barátaim, imádok itthon élni. Számomra még a három hónap is sok volt, amit a hazámtól távol töltöttem, szóval a külföldre költözés egyáltalán nem opció.

-Milyen a te személyes ízlésed?

-Hú leginkább sokféle:) A szélsőségek kedvelője vagyok.

Imádom a végletekig vitt romantikát, jöhet minden, ami csipke, virágos, rózsaszín, habosbabos, ugyanakkor legalább ennyire szeretem a rockos, a laza és a punk stílust is. Kedvenc színem a rózsaszín mellett a fekete.

A cipők terén is ilyen az ízlésem. Nem vagyok egy klasszik magassarkús típus, inkább a tornacipőket, bakancsokat, espadrillest szeretem, de ha néha mégis megtetszik egy-egy magassarkú, akkor annak minimum 15 cm magasnak kell lennie és lehetőleg óriási platformja is legyen:)

A textúrák terén is mindig vannak kedvenceim. Idén például  a lakk pitonbőrbe voltam beleszeretve. Jövőre fogok is készíteni belőle bakancsot. Nyári cipőknél pedig csak és kizárólag a hasított bőrt szeretem. Bár nagyon kényes anyag, de gyönyörű dolgokat lehet belőle alkotni.

A smink kérdésében viszont nem viccelek! Minden egyes nap, még akkor is, ha tudom, hogy egész nap otthon leszek, elkészítem a sminkemet, éspedig élénk piros rúzzsal. Ez a védjegyem. Engem ez tölt fel és így érzem jól magam, ha a sminkem (és egyébként a hajam is) 100%-os és kifogástalan. Minden napom így indul, akkor tudom elkezdeni a napot, amikor magamat is „elkészítettem”.

-Ez az igényesség és maximalizmus minden egyes cipődön is látszik. A vásárlóid is ilyenek? Van meghatározott célcsoportod?

-A tizenéves lányoktól a 60 éves nőkig, szerencsére egyre több törzsvásárlóm szereti a cipőimet. Ők nagyon várják az újdonságokat. Minden kollekció megjelenésekor írnak, hogy mit tegyek félre nekik. Leginkább szájról szájra terjed a hírem, ahogy a hölgyek látják egymáson a cipőimet. De egyre fontosabb a közösségi média is, sokan Instagramon keresztül találnak meg és írnak nekem, szerencsére ők is viszik a híremet és általában belőlük is törzsvásárló lesz. Ők egyébként mind magyarok, egyelőre külföldről csak néhányan rendeltek tőlem cipőt, abszolút a magyar vevőkörre koncentrálok.

-Nagyon karakteresek, „Esztisek” a cipőid. Pl. a markáns logo megjelenítés az összes cipőn szándékos?

-A logómat már a gimnáziumban megrajzoltam magamnak! Még nem tudtam, hogy mi lesz majd a márkám pontos neve, sőt azt sem tudtam, hogy végül cipőkre kerül majd, de azt már tudtam, hogy ez lesz a logóm. Nagyon szeretek rajzolni és festeni egyébként. Ajándékozni pl szinte mindig valami saját készítésű dolgot szoktam. Imádok főzni is, próbálom az alkotást mindig mindenben megjeleníteni, amit csinálok.

-Ezek után kíváncsi vagyok, hogy milyen” álmaid cipője”.  Rózsaszín, esetleg fekete?

-Ha cipő lennék, akkor pl egy térd fölötti, rózsaszín velúr, lapossarkú combcsizma lennék (de akár magassarkú is lehetek). De valószínűleg egy szép kis esküvői cipő is lehetnék rózsaszín kövekből:)

De a másik kedvencem, a fekete se maradjon ki! A feketét télen-nyáron, mindig, mindenhez imádom. Télen pedig  a fekete mellett nagyon szeretem a mély, sötét színeket is, a fenyőzöldet, bordót, pirosat stb.

-Készíteni, tervezni  téli, vagy nyári cipőket szeretsz jobban?

-Természetesen mindig az ellentéteset:) Télen alig várom, hogy készíthessem a nyáriakat, nyáron pedig a téli modelleket. Mire elkészül egy-egy aktuális kollekcióm, addigra már a következő kompletten megszületik a fejemben és már azt akarom megvalósítani.

A cipőtervezésben egyébként, a ruhákhoz hasonlóan egy-másfél évvel előre terveznek a nagy divatházak. Sajnos erre viszont én egyáltalán nem vagyok képes. A nyári kollekciómhoz például januárban kezdem berendelni a talpakat, amikor pedig megérkeznek, akkor ezekhez tervezem meg és alakítom ki a felsőrészeket és a mintákat. Ez rengeteg idő, legalább 5 hónap, mire a fejemben létező tervből elkészül egy cipő. Most például június elején fog megjelenni a nyári kollekcióm. Az eddigi években emiatt csak nyári és téli kollekciót készítettem, őszit és tavaszit nem. Idén ezt a hiányt szeretném áthidalni és a nyári szandálok után „elő-őszi” tornacipők is várhatók.

-Az erős karakterjegyek mellet, nagyon különböző stílusúak a cipőid, a punk bakancstól a csillogó köves-láncos szandálig minden látható nálad.

A nyári kollekcióban milyen stílus felé fogsz elmenni? Romantikus lesz, laza, esetleg rockos, vagy valami meglepetés várható?

-Nagyon izgalmas munkafolyamatok zajlanak most, hogy szinte pillanatokon belül kapható lesz a nyári kollekció. Rengeteg sok színt ígérhetek! Szalmatalpú, igazi vidám nyári darabok várhatók, alacsonyabb és magas platformos variációban is. Egyébként számomra kiemelten fontos, hogy bármilyen stílusúak is legyenek, a cipőimet szinte mindenhova fel lehessen venni. Meg lehessen jelenni bennük egy különleges eseményen is, de egyszerűen csak az utcára is fel lehessen kapni őket, hogy bárhogy alakul a napunk, „cipőileg” rendben legyünk.

És hogy még tovább árnyaljam a „sokféle stílusú tervező” imaget, nagy álmom az is, hogy a magyar motívumokat valahogy megjelentessem az egyik kollekciómban. Csodálatos, megtisztelő és számomra nagyon fontos üzenet lenne képviselni a márkám segítségével a származásomat.

Ha sikerül megtalálnom azt a megoldást, amelynek segítségével képesek leszünk szépen hímezni a bőrbe és tartósan, kifogástalan minőségben elkészíteni, akkor biztosan készítek majd erre irányuló kollekciót, vagy kampányt.

-Ha már szóba kerültek a szintén nagyon „Esztis” kampányaid: zseniális például az idős modelleket szerepeltető kampányod. Mesélsz róla egy kicsit?

-Tulajdonképpen a véletlen hozta ennek a kampánynak az alapötletét, de nagyon örülök neki, hogy megcsinálhattuk, mert az egész stáb borzasztóan élvezte ezt a munkát. Valaki, akinek megtetszettek a kampányfotóim, felkeresett egy megbízással: egy idősek otthonait egybefogó weboldalt és alkalmazást szeretett volna készíteni, amelynek a fotózására és a fotokoncepció megalkotására kért fel engem. Azzal a feltétellel vállaltam el, ha kampányként én is használhatom a fotókat. A Normafa Idősek Otthonában volt végül a casting és az otthon lakói, a modelljeim amellett, hogy rögtön, az első percben ráéreztek, hogy milyen koncepcióval, milyen hangulatú fotókat szeretnénk, nagyon élvezték is a munkát. A modelleken kívül a stáb minden tagja közeli barátunk volt, a sminkestől a fotósig mindenki. A stylingot én csináltam, mint egyébként minden kampányom során. Én így szeretek dolgozni, ha a barátaimmal együtt alkothatunk valami különlegeset, amiben tényleg a szívünk-lelkünk benne van.

-Ez a hozzáállás a legnagyobb tervezők sajátja is. Neked van személyes kedvenced?

-Mindenképpen az első helyen Dolce&Gabbana, senki más! A túlzás-imádatommal én is igazi „Dolce-lány” vagyok, és persze én is szeretek mindenbe belevinni egy kis iróniát. De imádom McQueent is, a csodaszép bakancsaival, vagy éppen a Chloét, vagy Zimmermann álomszép csipkeruháit.

-Általában hány órát szoktál dolgozni egy nap?

-Fizikailag, az operatív feladataimmal igazából nem többet, mint mások, de valójában éjjel-nappal ezzel foglalkozom. Amikor nem „dolgozom”, akkor a netet bújom inspirációért, vagy éppen rajzolok. Ebből igazából sosincs kiszállás.

-Mit kérnél a kívánságokat teljesítő aranyhalacskától?

-A tervem a kezdetekkor az volt, hogy a cipőmárkámból élhessek meg és imádjam a munkámat, ne okozzon nehézséget az, hogy dolgozni kell. Ez már megvalósult. Persze ha mondjuk Milánóban a Via Monte Napoleonén lenne egy boltom, az igazán szuper lenne…  De igazából „csak” annyit szeretnék, hogy minél többen megismerjék a cipőmárkámat és megelégedéssel, boldogan hordják a cipőimet.

-És kit szeretnél legjobban, hogy viselje őket? Van „múzsád”?

-Akinek nagyon tetszik a stílusa és a személyisége, ő Epres Panni, bár ő még nem tudja:), de a múzsámnak is nevezhető. Természetesen Palvin Barbi és Mihalik Enikő is csodás, erős és gyönyörű nők,  nem is tudom, mennyire boldog lennék, ha viselnék a modelljeimet.

Külföldiek közül pedig Bianca Balti, az igazi déli szépség, aki Dolce-modell volt hosszú évekig, és a Victoria-angyal Doutzen Kroes,  aki pedig a hűvös északi elegancia megtestesítője számomra.

Az pedig egészen álomszerű volt, amikor egy általam nagyon nagyon kedvelt márka, az amerikai Wildfox tervezője, Kimberley Gordon, aki egy csodásan inspiráló tervező, írt nekem, hogy tetszenek neki a cipőim. Mint egy kisgyerek, annyira örültem ennek és persze rögtön küldtem is neki egy pár cipőt, szóval elmondhatom, hogy neki már van…

 

Nos, a  Wildfox a maga 1.1 milliós követőtáborával nem is rossz ugródeszka az ismertséghez… Nem lepődnék meg, ha 5 éven belül a TEShoes cipellőket látnánk viszont az ibizai yachtpartiktól  Cannes vörös szőnyegéig.

És ehhez még az aranyhalacska segítségére sem lenne szükség!

Bognár Bogi, a maximalista, pörgős álmodozó

Bogit első pillantásra inkább modellnek néznénk, mint sikeres üzletasszonynak, vagy éppen menő fotósnak.

Pedig a törékeny lány az ország első online ékszerszalonjának megalapítása és felfuttatása után egy teljes karrierváltást követően a fotós szakmában is egyre sikeresebb és elismertebb.

Ha a fentiekhez hozzátesszük, hogy Bogi mindössze 27 éves, akkor azt hiszem, mindenkinek megfordul a fejében a kérdés: hogyan csinálta?

A gyerekkorról, Budapestről, éjszakázásról és egy kis csillogásról Bogival egy korai reggelin, természetesen munkába sietve beszélgettünk.

-Már gyerekkorodban is ékszer webáruházról álmodtál?

-Dehogy :) Egy kisvárosból, Mezőhegyesről származom. Tulajdonképpen rendőrnek tanultam, rendészeti suliba jártam, mivel a városunkban ilyen iskola volt. Mindig imádtam lovagolni, a napjaim úgy teltek, hogy hazamentem a suliból, biciklire ültem és mentem lovagolni, évekig erről szólt minden. A sportfegyelem, a kitartás és a szorgalom örökre velem maradt ebből az időszakból.

Amikor elvégeztem az iskolát, egy ideig a szülővárosomban dolgoztam recepciósként, de már éreztem, hogy többre vágyom, ezért felköltöztem Budapestre. Kizárólag az unokanővéremet ismertem Pesten, de annyira itt akartam élni, hogy közös szobát (!) béreltem egy másik lánnyal, hogy ezt megtehessem. Teljesen idegen városban, idegen lakásban, egy szobában egy idegennel, ez nagy bizalmat és magabiztosságot igényelt. Nem mondom, hogy könnyű volt az elején. Egyszer majd, ha sok időm lesz, biztosan fogok írni egy könyvet az életemről…

-A szüleid nem féltettek egyedül a nagyvárosban?

-Dehogynem :)  Sajnos támogatást, anyagi segítséget nem tudtak adni, ezért teljesen a nulláról kellett építkeznem mindig. A szüleim a mai napig mondják, hogy költözzek haza, de nekem már itt van az életem, szükségem van a nyüzsgésre és főleg a munkára. Ha kb két napig nem dolgozom, akkor már elvonási tüneteim vannak. Azt hiszem, egy kicsit munkamániás vagyok :)

-A Gemini az ország első és máig legsikeresebb ékszer webshopja. Hogyan jött az ötlet, hogy pont bizsukkal  foglalkozz?

-Konkrét kezdő pillanatot nem tudok mondani, egyszerűen csak jött egy ötlet, hogy miért ne próbáljam meg? Elkezdtem kicsiben, a Facebookon és engem is meglepett, hogy milyen hatalmas sikere lett. Amikor pedig láttam, hogy nagyon-nagyon szeretik az emberek az ékszereimet, akkor megcsináltam a webshopomat, ami szintén sikeres lett.

A siker titka szerintem, hogy igazán szívvel-lélekkel csináltam, szó szerint éjjel-nappal ezzel foglalkoztam. Az emberek szeretik, ha veszem a fáradságot és személyesen foglalkozom velük.

Több ezer darab ékszert adtam el, az RTL Klub pedig megkeresett egy együttműködési ajánlattal, rengeteg műsorukban az én ékszereim szerepeltek, olyan produkciókban, mint például az X-faktor.

A fotózás pedig egy kicsit kényszerpályának indult: rengeteg pénzt költöttem termékfotókra, kampányokra, ezért megpróbáltam inkább én elkészíteni őket, így megvettem az első gépemet. Ezzel még csak tárgyfotókat akartam csinálnia a webshopba, de időközben „megszerettem” az emberek arcát. Imádom a portrékat.

-A siker motivált a karrieredben, vagy a kalandok, élmények?

-Leginkább a siker. Rendkívül szorgalmas vagyok és mindig többre vágyom. Emellett viszont spontán is vagyok. Ha például hívnának külföldre fotózni, már holnap mennék. Nem gondolkozom, nem mérlegelek, totál spontán vagyok. Az élet minden területén ezt keresem. Éreznem kell, hogy élek és a jelennek élek. Nem tervezek előre soha.

-Nagyon érdekes, hogy van egy nagyon erősen művészi oldalad és van egy ösztönös marketing tehetséged.

-Tényleg ilyen hullámzó vagyok, például nagyon jól tudom érezni magam egy kiskocsmában is és a legfancybb szórakozóhelyen is. Mindig ilyen voltam, muszáj egyszerre több dologgal foglalkoznom. Ettől szép és színes a világ. Szerintem a fotózásban is azért szeretnek velem dolgozni, mert nagyon érdekelnek az emberek, ez látszik a képeimen, hogy nem csak a pénzért csinálom, hanem mert tényleg ki szeretném hozni belőlük a legjobbat.

-Mit szeretsz a legjobban fotózni és mi az, amit a legjobban tudsz?

-Portrékat nagyon szeretek fotózni, azok a szerelmeim. Az emberi arc… imádom! Nem tudom, hogy miért, de imádom az érdekes arcú, különleges embereket. Emellett a kis részleteket és a reklámképeket is nagyon szeretem.

-Vállaltál régebben  ingyenmunkát?

-Rengeteget. Nagyon sokat fotóztam bloggereknek, ügyfeleknek, elvállaltam sokmindent, hogy fejlődhessek és megismerjék a tudásomat.

-Mi volt az első nagy megbízásod?

-Szabó Zsófi fotózása volt az első felkérésem, azóta pedig már rengeteg celebet fotóztam. Jó érzés, hogy újra és újra engem kérnek. Kampányok közül a Burger King kampányfotózása volt a legemlékezetesebb, most is dolgozom nekik, az új munkatárs-toborzó plakátokat készítem számukra.

Egyre több esküvőfotózást is elvállalok, nagyon megszerettem a hangulatát és a „megismételhetetlenségét”. Az ifjú párok is „kézről kézre adnak”, kizárólag ajánlás alapján vállalok megbízást.

-Számodra mit jelent a siker?

-Szeretném, hogy minél többen megismerjék a munkáim és minél több ügyféllel, többféle emberrel fotózhassak. Nagyon szívesen csinálnék a portréimból egy kiállítást, csak nem tudom, ki jönne el :)

Számomra az igazi siker mindig a  visszajelzés, hogy tetszik a munkám.  Ha lefotózok valakit és a képeimen tetszik magának, számomra az a legnagyobb öröm.

Például fotóztam egy fiatal párt egy kisbabával, a végén elsírta magát az anyuka, annyira tetszett neki. Ez brutálisan jó érzés volt. Amikor ezt így visszakapod, az annyira feltölt, hogy fel tudnék robbanni :) ezt imádom a fotózásban.

-Milyen tanácsot adnál a fiataloknak?

-Merjenek nagyot álmodni, bár ez klisé, de akkor is! Nagyot gondolni és ami a legfontosabb, a komfortzónájukból kilépni.

Én is otthon maradhattam volna a kisvárosban, de el akartam jönni és nem érdekelt, hogy hogyan. Tudtam, hogy ha egész héten csak kiflit tudok enni, akkor is meg fogom csinálni és sikeres leszek.

Muszáj áldozatokat hozni. Semmit nem adnak ingyen, én is tudtam, hogy nehéz lesz, a szüleim nem tudtak támogatni, senkit nem ismertem, de mivel nyitott és szorgalmas voltam, ezért sikerült.

Muszáj nyitottnak lenni és tenni a dolgokért. Pl sokszor hajnali 3ig retusálok, néha már sírok a fáradtságtól, de fel sem merül, hogy ne csináljam végig, hiszen tudom, hogy egyszer úgyis meg fog térülni. Nem szeretek félbehagyni feladatokat, ha előttem van egy projekt, akkor igyekszem végigcsinálni. Szóval komfort zóna elhagyása, kitartás és alázatosság! :)

 

Szeretnéd látni Bogi csoda fotóit? Lesd meg őket itt:

 

Tudjátok, mi az a charm? A szó eredeti jelentése varázslat, illetve amulett. Ékszermániások pedig azonnal rávágják, hogy a charmok icipici medálok, amiket karkötőre, nyakláncra, bokaláncra stb. téve viselünk.

Ha pedig a charmokra gondolunk, akkor tízből kilenc embernek rögtön a Thomas Sabo márka ugrik be. A világsikerű német ékszerház alapítója, Thomas Sabo úr (akinek csak a neve eredete magyar, ő maga osztrák származású) mellett egy másik, legalább akkora újító zseni áll szinte a kezdetektől: Susanne Kölbli, 1990 óta a márka kreatív igazgatója volt az, aki igazán nemzetközi szintre emelte a márkát. A tervező és a marketingzseni az egész ékszerszakmát forradalmasítva, igazi világbirodalmat épített.

Susanne asszonynak köszönhetően a Thomas Sabo márka sosem a kényelmes utat követte, hanem szinte évente előrukkoltak valami újítással. 2006-ban berobbantak a charmok, majd 2009-től órákat, 2010-től parfümöt, 2014-ben különleges, ún. karma-gyöngyöket, az idei évtől pedig már napszemüvegeket is vásárolhatunk a márkától, a tőlük elvárt, „Thomassabós” stílusban.

Kölbli asszonnyal emailben készíthettem interjút, (amit ezúton is nagyon köszönök a Thomas Sabo magyarországi képviseletének) fogadjátok szeretettel!

 

-Mesélne a tervezés folyamatáról? A jó öreg papír-ceruza módszerrel, vagy inkább  szoftverrel tervez?

-Bár a trendek és stílusok manapság jobban keverednek, mint valaha, és tulajdonképpen  mindenki maga dönt arról, hogy mit és hogyan visel, mit mivel kombinál, mégis az aktuális trendeket természetesen fel kell építenünk. Kreatív csapatommal minden kollekció tervezése előtt összegyűjtjük a lehető összes információt a legújabb divat- és ékszer trendekről.

Ami engem illet, az egész életem folyamatos inspiráció. A kreatív folyamatok folyamatosan zajlanak bennem, függetlenül attól, hogy hol vagyok, mit olvasok, mit látok. Végül mindezek az általános benyomások (pl  ha egy új országba utazom, vagy éppen egy olyan könyvet olvasok, ami nagy hatást tesz rám, de az is, ha mondjuk jógaórán eszembe jut egy új minta, vagy színárnyalat) egy inspirációs táblává, és később a végső tervvé formálódnak.

Az aktuális kollekciók koncepcióinak megalkotása után Sabo úrral kettesben átbeszéljük a lehetőségeket és készítünk egy vázlatos stratégiát. Ezután pedig kezdődik az aprólékos munka: még részletesebb kutatómunkát végzünk és a kezdeti design ötleteket papírra, vagyis monitorra vetjük, ugyanis természetesen használunk ékszertervező szoftvereket.

Általában a kollekció legkomplikáltabb darabjaival kezdjük a tervezést (itt több egyeztetés történik az esetleges új anyagokról és új feldolgozási módszerekről is, mint pl a kővágás és kőcsiszolás). Elkészítjük az első rajzokat és a designt. Ez után jöhet a kollekció többi, „egyszerűbb” darabja, ezeket jobban össze tudjuk koordinálni egymással is.

 

-Az elmúlt 30 év alatt több, mint 60 ékszerkollekció jelent meg a márkánál, szinte mind különböző stílusban. Önnek esetleg van személyes kedvence,  olyan ékszer, vagy divatstílus, amely jellemzi az Ön ízlését?

-Egyetlenegy darab kedvenc ékszert természetesen nem tudok mondani, de ami nagyon jellemző rám, hogy a kontrasztok játékának a szerelmese vagyok. Leginkább úgy jellemezném a stílusomat, hogy „egy rész rock and roll, egy rész nőiesség”. Értékelem a nehéz, hangsúlyos, nemesfémből készült ékszereket, viszont imádom a pici, kifinomult darabokat is, főleg a technikailag komplexebb, különleges csiszolással, esetleg valamilyen érdekes színben készült ékszereket szeretem nagyon.

Szívesen kombinálom az aranyat az ezüsttel, és állandóan keverem a különböző stílusokat. És rajongok az antik ékszerekért! Van egy saját kis kollekcióm navajo és zuni indián ékszerekből .

Amit viszont egyáltalán nem szeretek, az az, ha bekorlátoznak, akár a saját privát öltözködésemről, akár az ékszer választásaimról, vagy mondjuk a lakásom berendezéséről van szó.  Szeretek spontánul reagálni és nem komolyan venni a dolgokat –persze a szerelmen és a barátságon kívül…


-Ha csak 3 ékszert választhatunk az ékszerdobozunkba, Ön mit tanácsolna, mik legyenek azok?

-Nem könnyű kérdés… Talán meglepő ilyet tőlem hallani, de azt gondolom, hogy ami egy nőnek mindenképpen muszáj, az egy jó minőségű  gyöngy nyaklánc.  A gyöngy minden bőrtípushoz szépen mutat. De egyébként szerintem az ékszereinkkel a saját szépségünket emeljük ki, tehát egyszerűen azt az ékszert kell választani, ami a legjobban áll. Akinek szép a fülcimpája, vegyen fel nagy karika fülbevalót, a karcsú nyakon pedig a feltűnő nyakláncok mutatnak a legjobban, és így tovább.

-Ön szerint  melyik az az ékszer, amelyik generációról generációra örökíthető?

-Az ékszer hihetetlenül érzelmes és intim dolog.  Főleg ha családi ereklyékről van szó, azoknak még nagyobb érzelmi értékük van. Általában ezek órák, gyűrűk, vagy medálok szoktak lenni. Még ha soha többet nem viseljük ezeket az ékszereket, akkor is megtartjuk és évtizedekkel később is tudjuk, hogy honnan kaptuk őket. Férfiaknak pedig általában egy magas minőségű óra, esetleg egy időtálló (pl bőr) karkötő tökéletes ajándék és emlék lehet.

 

-Idén nyárra Ön mit javasol, milyen ékszereket viseljünk?

Kollekciótól függetlenül, mix & match, mint mindig! Keverjük játékosan a színeket és stílusokat, és kerüljük a kőbe vésett szabályokat. Általában hűvösebb időszakban a feltűnőbb darabok kapnak hangsúlyt, melegebb hónapokban pedig a finomabb, visszafogottabb ékszereket részesítjük előnyben, de ez sem alapszabály.

Az a legfontosabb, hogy képesek legyünk kifejezni magunkat az ékszerek segítségével. Fontos felismerni, hogy az egyéni megjelenés a személyiségünk része, nem kell tökéletesnek lennie, sem az outfitünknek, sem a kiegészítőinknek.

De ha egyetlen konkrét ékszert kell idén nyárra javasolnom: a statement fülbevalók idén nagyon divatosak és gyönyörűek is, szinte mindenki számára előnyösen verik vissza a fényt, szóval egy szép óriásfülbevaló mindenképp nyerő választás lehet.

Az ékszerek nagyon személyesek, és nem mindig a divat kiegészítőjeként szolgálnak, hanem az élet egyes pillanatairól mesélnek. Azt viseld, ami megszólítja  a szívedet, ez a legfontosabb.

hero_thomas_sabo.jpg

 

Nos, az interjú után még kíváncsibban várom majd az ékszerszakma rocksztárjának következő alkotásait és újabb meglepetéseit, amikből egészen biztosan nem lesz majd hiány!

 

A váci balettiskolában suli után szorgalmasan gyakorolva a Nagy Renáta nevű kislány még nem gondolta, hogy 15 évesen a balettcipőt a kifutók világára fogja cserélni, és még gimnazistaként bejárja majd a világot.

Arról pedig nem is álmodott, hogy még 30 éves kora előtt egészen az Oscar de la Renta  márkamenedzseri pozíciójáig fogja vinni.

r5.jpg

Szerencsére Reni idén itthon töltötte a nyári szabadságát és egy családi nyaralás előtt még éppen elcsíphettem egy kávéra.  Gyorsan ki is faggattam arról, hogy milyen érzés minden egyes nap több ezer angol font értékű nagyestélyikről dönteni, vagy éppen egy koktélruhát eladni mondjuk Catherine Zeta Jones-nak.

-Számunkra itt Budapesten szinte hihetetlen, hogy egy top világmárka, az Oscar de la Renta márkamenedzsere egy magyar lány, aki ráadásul még csak 29 éves. Ha azt is hozzáteszem, hogy ezt az álommelót mindössze két év munkatapasztalat után kaptad meg, az pedig már egészen meseszerű. Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt ennyi mindent elérned?

-Szerencsésnek tartom magam, hogy én nyertem el ezt a pozíciót, viszont valahol az egész életem egy építkezés volt ahhoz, hogy most egy ilyen mértékű feladatot elvállalhassak és napról napra helyt állhassak benne.

12 évig klasszikus balettoztam, ebből egy evet a Magyar Táncművészeti Főiskolára jártam. A véremmé vált a fegyelem, a kitartás és a szorgalom. Az első fizetésemet 10 évesen a Diótörőben alakított szerepemért kaptam, már ekkor megérezhettem a siker ízét és hogy tényleg érdemes tenni a céljainkért.

A gimnáziumi évek alatt nyaranta 2 hónapot Ázsiaban dolgoztam divatmodellként, majd egy évvel az érettségi után, tíz hónapot Szingapúrban és Malajziában dolgoztam. Ez megtanított arra, hogy milyen külföldön egyedül boldogulni és megbízhatóan, szorgalmasan dolgozni. A gimnázium után a Budapesti Gazdasági Főiskolán diplomáztam, és a főiskola alatt is folytattam a modellkedést. Zoób Kati, Náray, Marie Claire Fashion Days, Dalaarna, stb. -amikor itthon voltam, akkor gyakorlatilag az összes hazai nagybemutatón szerepeltem.

 

Külföldön pedig, például Milánóban vagy Rómában, egy-egy divathét alkalmával a bemutatókon, majd azt követően divatházak showroom modelljeként dolgoztam.

Most, amikor a munkám része, hogy évente négyszer Párizsba utazom, hogy a divathetek (New York, London, Milánó, Párizs) után a bemutatott kollekciókból kiválasszam azokat a darabokat, amelyek végül kereskedelmi forgalomba kerülnek,  elfog a nosztalgia, ha egy modellt arra kerek, hogy valamelyik ruhát prezentálja, hiszen anno ez volt a feladatom, hogy modellként a ruhákat bemutassam a viszonteladóknak.

-Hogyan kezdődött a londoni karriered? Megérkeztél a reptérre két bőrönddel, és a spórolt pénzeddel?

-Pontosan! Ráadásul tudtam, hogy csak két hónapig lakhatok egy barátomnál, annyi idő alatt muszáj lesz munkát és lakást találnom. Éjjel-nappal bújtam az állásportálokat és az összes létező helyre elküldtem az önéletrajzomat.

A két hónap alatt sikerült találnom egy divattal kapcsolatos munkát –a Lulu Lemon nevű prémium jóga sportruházati márkánál.  Eladó, vagyis igazából mindenes voltam az újonnan megnyílt butikjukban. Itt kezdtem el jógázni, amit annyira megszerettem, hogy azóta ha tehetem, hetente háromszor járok jógaórára.

Az itt keresett pénzem persze csak arra volt elég, hogy egy kisebb lakást béreljek többedmagammal. Ma már szerencsére lakótársak nélkül, egyedül tudok egy kis garzont tudok bérelni, a King’s Cross  állomásnál.

A Lulu Lemon után megpályáztam egy eladói állást a Selfridges-ben, ahol a Roland Mouret márkánál kezdtem el dolgozni, mint sales associate, magyarul eladó. Egy év után pedig az áruházon belül átkerültem  Azzedine Alayához, ahol már a heti mini auditba és a féléves leltárba is besegítettem, valamint a márkamenedzsert helyettesítettem. Az eladási jelentéseket is rám bízták, így hasznát vehettem a közgazdász végzettségemnek.

r2.jpg

-Az hogyan derült ki, hogy a sales mellett a divathoz is van érzéked? Hiszen jelenleg a te feladatod a teljes buying, vagyis az összes Oscar de la Renta ruhát te választod ki, amit az áruházban látunk.

-Amikor megüresedett az Oscar de la Renta márkamenedzseri pozíciója, a vezetőség megkeresett, hogy engem tartanak a megfelelő embernek erre a feladatra. A new york-i központtal lezajlott interjúk után végül nagy boldogságomra én kaptam meg a nem kevés jelentkező közül a lehetőséget. Fél év után mentem az első párizsi buying megbeszélésemre, ahova szerencsére a Selfridges egyik buyere is elkísért. A következő alkalomtól kezdve viszont már egyedül mentem. A több százezer angol font értékű árukészletekről ma már egyedül kell döntést hoznom.

-Mesélj egy kicsit a munkádról! Hogyan telik egy átlagos napod?

A reggelek megbeszéléssel kezdődnek, ahol az előző napi eladási számokról és az adott napi célokról egyeztetünk. Az áruház több száz márkát forgalmaz, így heti több alkalommal van márkatréningünk is. Ilyenkor maga a divattervező egy modellel bemutatja a ruhákat és az anyaghasználatról, inspirációról mesél nekünk. Alap elvárás mindenki számára tisztában lenni az aktuális trendekkel, tervezőkkel, stílusirányzatokkal. A kollégáim közül sokan rendelkeznek divat-, vagy textil tervezői, vagy más divattal kapcsolatos diplomával.

Minden üzleti hét végén heti kereskedelmi jelentést küldök New York-ba. Egy-egy új árukészlet megérkezése után figyelnem kell a ruhák aktuális fogyását. Ha valamelyik darab értékesítése nem működik, akkor döntenem kell, hogy melyik üzletünkben lenne érdemesebb forgalmazni. Egy-egy ilyen csere kb 30-40 ezer angol font értékű általában, ezért fontos a jó döntés.

A délelőtti megbeszélések után délutánonként az ügyfeleknek biztosítok divattanácsadást, éspedig egyenként, személyesen. Egy-egy ilyen appointment 2, 3, sokszor 4 órás is lehet. Nagyon szeretem a munkámnak ezt a részét, az azonnali sikerélményt, amikor látom, hogy egy ügyfél úgy hagyja el az üzletet, hogy a kezdeti kétségbeesést követően elégedetten távozik. Életük legfontosabb eseményeire készítem fel őket: esküvőre, fontos díjkiosztóra, bálokra keresnek (általában estélyi) ruhát.Nemcsak a ruhák, de a kiegészítők (ékszerek, táska, cipő), valamint a smink és haj kiválasztásában is segítek. Ha egy ruha esetleg nem áll tökéletesen, a Selfridges saját varrodájában a vásárlóra alakítjuk azt.  És mivel a luxus kereskedelemben mindennek 100%-osnak kell lennie, ha egy blúz rúzs-, vagy sminkfoltos lesz, akkor azonnal küldöm a tisztítónkba.

-A jelentések készítése és az értékesítés mellett van még valamilyen kiemelt feladatod?

– Az üzletben a márkát érintő akciókat is én találom ki, valamint az eladók számára én építem fel a motivációs rendszert. Végül a visual merchandising  is az enyém. Az ékszerek és ruhák prezentálasa az egész áruházzal együttműködve kell hogy történjen.

-Hogy néz ki a Selfridgesben a dress code?  Előfordult már, hogy valakit a főnökök hazaküldtek átöltözni?

-Ilyesmi még nem fordult elő, viszont tavasszal eltörtem a kislábujjamat és a magassarkút lapos cipőre akartam cserélni. De mivel a márka, amit képviselek a legmagasabb szintű luxus jelenti, ehhez merten kell megjelennem -magyarul végigbicegtem a gyógyulás teljes idejét gyönyörű magassarkú cipőben:)

-Celeb vásárlók milyen gyakran látogatnak el hozzátok? Mi, halandók úgy képzeljük, hogy egy-két havonta jön mondjuk Beyoncé és bezáratja az áruházat, hogy nyugodtan vásárolhasson…

-Nagyon sok mindenki megfordul nálunk. Cher, Angelina Jolie, stb.

Victoria Beckhamnek van kollekciója az áruházban, úgyhogy Daviddel együtt ők heti szinten be szoktak jönni, sőt, általában hozzák a gyerekeket is, itt az egész család. Nekem az egyik legemlékezetesebb sztorim, amikor bejött egy hölgy kalapban es napszemüvegben, kiválasztottuk a ruhát, amit szeretett volna,  majd amikor odaadta a bankkártyáját, láttam, hogy a Catherine Zeta Jones név van ráírva…

Indiai hercegek és arab sejkek rendszeresen vásárolnak Oscar de la Rentát, többen testőrrel érkeznek.

-A „szabadidő” szó létezik a te szótáradban? Mit szoktál csinálni olyankor?

-Sajnos tényleg elég kevés van belőle :)  Igyekszem minden nap sportolni valamit, most pl egy októberi félmarathonra készülök. Az utóbbi hónapokban a jóga mellett már hetente többször futok, az eddigi 10 km-es napi távom helyett el kell kezdenem  15-20 km-eket lefutni.

Ezen kivül, Londonban rengetek divattal kapcsolatos kiállítás van, ezeket, ha tehetem, mindig megnézem. Valamint a zártkörű sale-ek, amik extra kedvezményt adnak és egy kis fogadással vannak egybekötve, ezekre el szoktam menni. Néhány hete a Roland Mouret rendezett vacsorával egybekötött pre-season bemutatót, most utoljára ezen vettem részt. Illetve ősszel a Londoni divathéten a Roland Mouret bemutatójára megyek majd,

-Mi a terved? Maradsz Londonban, vagy esetleg akár Pestre is hazaköltöznél?

-Egy-két évig még biztosan maradok, utána pedig meglátom. Nem zárom ki, hogy hazaköltözzek,a tanulás és az új kihívás az, ami mozgat és változásra bír.